Barabásszeg * Zágorhida * Gombosszeg * Zalaszentmihályfa * Csonkahegyhát * Vadamos * Kislengyel * Parasza * Szilvágy * Pórszombat

Salomfa - Barabásszeg (Becsvölgye)

Göcsej szívében, Becsvölgyéhez tartozó, "szeges" településcsoport részét képező Salomfa csak néhány házból áll, a zalai dombok között meghúzódó távolabbi pusztán lévő szőlők és gyümölcsösök között. A csakis földúton elérhető, elnéptelenedő és omladozó házak mellett a dombtetőn, 1988-ban még ott állott az avult, viharkár verte, főbb szerkezetében azonban az idővel és a nemtörődömséggel szilárdan dacoló, maradékában is szép, impozáns, hagyományos fa harangláb.

Az alacsony, de jó arányú, kétoszlopos, talpas, nyitottszoknyás haranglábnál első pillantásra a feltűnően vastag talpgerendázat és az igen erős harangtartó, valamint szoknyatartó oszlopok hívják fel magukra a figyelmet. Ezekhez képest viszont vékonykáknak tűnnek a támaszok és a könyökfák. Ottjártamkor a szoknya koszorúgerendái korhadtak, és gyengék voltak a tető szarufái is. A szoknyatető hornyolt cserepezése törött, hiányos, mintha a cserepet nem csak az időjárás gyérítené.A keményfából négyszögűre fűrészelt erős tartók közül a legnagyobb méretűek a talpgerendák, amelyek téglalap keresztmetszetűek, élükre állítottan fekszenek, a sarkokon átlapolva. A végeik nem nyúlnak túl. A körbemenő keretgerendázatot négy elem alkotja. Az ezekre rálapolt, lengésirányú két belső talpgerenda hordja közvetlenül a ha rangtartó főoszlopokat. Az így kialakított talpgerenda-rácsozatot még kiegészíti a nagy oszlopok oldalánál beépített, két rövidebb kötőgerenda-elem. E két kisgerenda célja a főoszlopok alsó végeinek az oldalirányú rögzítése, és egyben az oldaltámaszok alsó végeinek az alátámasztása. A harangtartó főoszlopok is téglalap keresztmetszetűek, élükkel logikusan - a lengésirányba fordulva. A négy lengésirányú és a két oldalirányú ferdetámasz mindegyike a talpgerendázat belső elemeinek végeiről indul. Olyan dőlésűek, hogy felső végeik a főoszlopokat mintegy félmagasságban, a szoknyatető alatt érik el. A szoknyatetőt mindössze négy erős sarokoszlop tartja. Ezeket a talpakhoz nagyobb, ferde könyökfák is kötik, amelyek a szoknyának biztosítanak jó térbeli állékonyságot. A vastag és nehéz szerkezeti elemek mind optikailag, mind - súlyuknál fogva - fizikailag jól szolgálják a harangláb stabilitását, ami itt különösen indokolt és helyes törekvése volt az építőknek, hiszen dombtetőn, szélnek, viharnak erősen kitett helyre emelték.A szoknya oszlopai a szoknyatetőt tartó koszorúgerendákat a sarkokon támasztják alá. Sajnos, a koszorú a leggyengébbé vált szerkezeti rész, nyilván, mert fölötte a cserépfedés jórészt és hosszú időn át hiányzott, emiatt elkorhadt. A koszorúval egy időben, hasonló okokból a szarugerendák és a lécezés is hibás lett. A közepes méretű, tárcsás harang fölötti sátortető deszkaborítású és bádoglemez fedésű. A harang öntöttvas lengőtengelyének csapjai az oszlopok belső felületéhez csavarozott, süllyesztett betétvállfákon forognak. A harangtartó oszlopok végeihez a süvegtető koszorújának megfelelő darabjai kapcsolódnak. Lengésirányban a tetőt igen vékony könyöklécek is támasztják.Nagy örömmel hallottam a haranglábhoz legközelebb lakók kedvező véleményét arról, hogy szándékukban áll a magányos lábat a településcsoport lakottabb területére áttelepíteni. Példa értékű, hogy a jóindulatú kis közösségnek volt annyi erkölcsi, fizikai és anyagi ereje, ami képessé tette e bölcs szándékának megvalósítására. Becsvölgye Ön kormányzatától 2006-ban kapott tájékoztatás szerint, a haranglábbal kapcsolatos mentőakció 2001-ben sikerrel járt. Becsvölgye Barabásszeg településrészén, a Fő utca 37. számú ház mellett újjáépült a salomfai harangláb, és ott, most jó állapotban szolgál.

Zágorhida (Nova)

Göcsejben, Novától keletre, Mikekarácsonyfához tartozó, apróbb lakotthely Zágorhida. [Valójában Novához tartozik] Jelentős épülete a XVIII. századi, műemlék jellegű, római katolikus fa harangláb, amely a 190/a. házszámú telken áll. A kisméretű, kétoszlopos, talpas, zártszoknyás építmény jellemzője a rövid nyakrész és az arányaiban megnövelt méretű felső süvegtető. Hat keményfa talpgerendája négyzetes keresztmetszetű. A külső négy keretgerendán belül, a harangtartó oszlopok alatt két, lengésirányban elhelyezett talp fekszik. Az összes talpgerenda lapolásos kapcsolattal, egy síkban van. A keretező talpak végei kissé túlnyújtottak. A főoszlopokat lengésirányban négy, laposabb dőlésű támasz tartja. Ezek a belső talpak végeiről indulnak, és még a szoknyatető ereszmagassága alatt elérik az oszlopokat. A főoszlopokat a szoknyatető fölött vízszintes kötőgerenda rögzíti. Itt a fakötéseket ácskapcsok is erősítik. A szoknya négy sarokoszlopa a keret-talpgerendákon áll. A rájuk támaszkodó koszorúkerethez kis könyökfák merevítik. A szoknya lapos tetősíkú. Lécezését síkpala-fedés borítja. A szoknya oldalát egymás mellé sorolt, földig érő, a koszorú hoz és a talpakhoz fölszögezett, függőleges fenyőfa deszkázat képezi. Bejáratát a homlokoldal közepén egyszárnyú, vaspántos deszkaajtó zárja.

A közepes méretű, tárcsás harang a formált öntöttvas tengelyére szerelt, ellensúlyos húzószárral működtethető. A harangkötél a szoknyatetőn hagyott kis nyíláson lóg be. A harangot védő sátortető feltűnően nagy, nehézkes tömeghatású. A süveg koszorúja a főoszlopokra csapolt, lengésirányú kettősgerendán ül. Ezeket nagyobb, kiálló könyökfák támogatják. A szarufákon lécezés és síkpala-fedés fekszik. A süveg csúcsán kicsiny, laposvasból készült latinkereszt áll.A harangkamra négy függőleges, vékonyabb sarokoszlopa a megfelelő belső, lengésirányú talpakról indul. Az élszarukkal nem ütközve, éppen mellettük elhaladva döfik át a szoknyatető síkjait, és a felső süvegtetőt a koszorúzatának sarkainál pontosan úgy érik el, mintha eleve ilyen lett volna eredetileg is. Mivel a felső sátortető négyzetes, így az aláépült harangkamra alaprajzi befoglaló formája is az. Éppen a szoknya és a süveg eltérő alaprajza tette kézenfekvően lehetővé a toldalék nagyobb átalakítástól mentes létrehozását. A két alaprajz közötti eltérésre utal az is, hogy a szoknyatető és a harang kamra függőleges falának csatlakozási éle a két hosszoldalon mélyebben, a két rövid oldalon magasabban van. A harangkamra oldala függőlegesen felszögezett, szorosan egymás mellé rakott fenyőfadeszkázat. Rajta három oldalon, azok közepén, kisebb szegmentíves szabad hangvetőnyílás van. A viharoldal zárt maradt. A laposabb felső sátortetőt bádog borítja. A csúcsot vékony, vaspálcából kovácsolt, körvonal rajzolatú, lóhere díszítésű, szerény méretű latinkereszt ékíti.

Gombosszeg

Göcsej szívében a híres-nevezetes szeges" településcsoport egyik tagja Gombosszeg. A tűzoltószertár mellett kezdetben egy középmagas, kétoszlopos, talpas, nyitott, hagyományos katolikus fa harangláb állott, melyet a múlt század hatvanas éveiben helyeztekide néhány házzal távolabbról, az utca túlsó oldaláról. Építési idejét a XX. század első évtizedeire tehetjük.A harangláb két oszlopát három talpgerenda támasztja alá. Közülük kettő lengés irányú, egy pedig az oszlopok alatt keresztben fekszik a másik kettővel egymásba lapoltan, egy síkban. A talpgerendák alatt tégla aláfalazás van. A talpak végeire kapcsolt meredek, lengés- és oldalirányú támaszok magasan, a felső kötőgerendánál érik el az oszlopokat.Az oszlopok között két, vízszintes kötőgerenda-merevítés található. Ezek közé függőlegesen érdekes, faragott összekötőelemet helyeztek. A talpak, az oszlopok és más alkotóelemek mind, nagyjából négyzetes keresztmetszetűre faragott keményfából vannak. Az ácskötéseket vasszegezés is erősíti.A kontytető lengésirányban nyújtott téglalap alakú. Felülete korábban deszkázáson bádogborítású volt. Az oszlopok végeire emelt tetőszerkezetet lengésirányban könyök támaszok is tartják. A haranglábat egy közepes méretű harang lakja. Ennél az építménynél is egy különös és sajátos fejlődés tanúi lehetünk. Az eredetileg teljesen átlátható, nyitott harangláb ugyanis a legutóbbi felújítás alkalmával - hála a gondoskodóknak - nemcsak szerkezetében újult meg, hanem korszerűsítése és bővítése is megtörtént azáltal, hogy a támaszok felső részét mind a hat oldalon tetővel látták el. Egyrészt tehát a lengőtámaszokat kicserélték, s a talpgerendázatot részben lepadlózták, másrészt mind az eredeti kontytetőt, mind az újabb szoknyarészt korszerű, lágy, de kitűnő anyagú, sötétszürke lapokból lévő, ragasztott tetőfedő anyaggal vonták be. A felső konty tető esetében a fedést a régi bádogozásra ragasztották, míg alul a támaszok külső síkját bedeszkázták, és erre került a lágyfedés. Ezzel klasszikusan hatoldalú támasztetőssé vált a harangláb (színes kép: 331. oldal).Az alsó tetőzet kétsornyi víz csendesítővel rendelkezik, ami szokatlan formai megoldás azért is, mivel az ereszvonal olyan alacsonyra helyeződött, hogy a tető alá csak igen erős lehajlással lehet bejutni.A harangláb technikai korszerűsítésére is sor került. A földkábel csatlakozású elektromos áramellátás révén, a ha rang működtetése a szoknya térbe helyezett szerelvényekkel, távirányítással történik.

Zalaszentmihályfa

Göcsejben, a Zalaegerszegtől nyugatra fekvő második település Hottó. Közigazgatásilag hozzá tartozik a kicsiny Zalaszentmihályfa, melynek út menti szabad területén jó arányú, magas, kétoszlopos, hagyományos, katolikus fa harangláb áll. Építési idejét az ezerkilencszázhúszas évekre datálhatjuk.A harangláb a kétoszlopos, talpas, szoknya nélküli típus jeles képviselője. Mindhárom nagyméretű, álló téglalap keresztmetszetű keményfa talpgerendája téglapilléreken nyugszik, kissé a terep fölé emelve, egyben a felszínt kiegyenlítő vízszintes síkot biztosítva. A lengésirányban fekvő két párhuzamos talp felett, félig lapoltan, az oszlopok alatt keresztben helyezkedik el a harmadik talpgerenda. Ily módon, az oszlopok valójában közvetlenül csak ebbe csapolódnak. Az oszlopok is négyszögűre alakított, erős kemény fa tartók, míg a meredek, hosszú lengő- és oldaltámaszok már karcsúbb keményfa elemek. A támaszok alul a talpgerendák végeibe csapoltak, felül a harang magasságában érik el az oszlopokat. A kötéseket ácskapcsok és vascsavarok is segítik. A két oszlopot az alsó harmad magasságában vízszintes kötőgerenda merevíti.A nagy, lapos kontytető szinte az egész építményt igyekszik letakarni. A téglalap alakú ereszvonal hosszabb oldala az oszlopok állásával azonosan, tehát oldalirányban áll. A csüngőereszű tetőt az oszlopok végéhez lapolt két, lengés irányú vízszintes gerenda tartja. Erre fekszik fel a körbefutó koszorúkeret, rajta a szaruzat, a deszkázás és a bádogborítás. A gerincen tetős záródású kis vaskereszt áll. A közepes méretű, tárcsás harangnak idomvas tengelye van, melynek csapjai közvetlenül az oszlopokba mélyednek. A tengelyhez vas húzószár, és ehhez kötél csatlakozik.Megfelelő gondozással, e klasszikus típusú haranglábat is kívánatos helyben fenntartani. Egyéni jellegét a talpgerendáinak síkban eltolt egymás hoz kapcsolódása, valamint a hatalmas. kontyteteje adja.

Csonkahegyhát, reformátusA Belső-Göcsejben, Zalaegerszegtől kissé nyugatra fekvő Csonkahegyhát község két oszlopos, talpas, támasztetős típusú katolikus fa haranglábáról korábban már szóltam. E helyen most a közvetlen mellette lévő református fa haranglábat ismertetem. Elöl járóban itt is hivatkozom arra a régi képre, sőt azt emlékeztetőül ismét be is mutatom, amely az egymás melletti két haranglábat eredeti formájukban, a keletkezésük idején ábrázolja. Az 1978-ban készült kép még a református harangláb csupasz szerkezeti vázát szemlélteti. Az 1987-ben készített felvételem már azt az új helyzetet tükrözi, amelyen a református haranglábat a korszerűsített, fejlesztett, bővített formájában láthatjuk.A ma is eredeti helyükön álló, egymáshoz közel lévő fa haranglábak faluképi jelentőséggel bírnak, bár jelenleg - az épületektől szinte teljesen eltakartan, érdemtelenül még a fák és bokrok között is eldugottan - alig láthatók. A református harangláb a másik mögött jobban meghúzódik, bár nagyobb tömegével túlnő azon. Struktúráját vizsgálva megállapítható, hogy két harangtartó oszloppal, hatelemű talpgerenda-rácsozattal és hat magas ferde támasszal készült. A közepes méretű harang fölött lévő, lengésirányban elnyújtott téglalap alaprajzú, nagy kontytetővel igyekeztek az alkotók a szerkezetekből minél többet védeni, és egyben óvni a harangozót is.A harangláb talpgerendái egymásba lapoltan, három szinten helyezkednek el. A két legalsó talpgerenda a keretezés lengésirányú eleme, ezekre került második szintként az oldalirányú elülső és hátulsó gerenda, amelyek így együtt négyelemű keretet alkotnak. Legfelül, a harmadik szinten lapolódik az a lengésirányú két belső talpgerenda, amely az oszlopokat közvetlenül hordja. A két oldaltámasz a legalsó talpgerendák közepéről, míg a négy lengőtámasz a harmadik szintről, a belső talpgerendák végeiről indul. A lengőtámaszok felső végeikkel felnyúlnak egészen a süvegtető alatti könyöktámaszokig. Az oldaltámaszok kissé lejjebb érik el az oszlopokat. A keretgerendák derékszögű csatlakozásainál régebben és ma is, négy nagyobb, falazott téglapillér képezi az egész harangláb fa felépítményének az alátámasztását. E sarokpillérek egyenlítik ki a terepfelszín lejtését és egyenetlenségeit.Az eredeti, tehát szoknya nélküli, nyitott és teljesen átlátható harangláb bővítését, szakszerű fejlesztését kortársaink végezték el 1986-ban oly módon, hogy a talpgerendák sarokcsatlakozásaira négy szoknyaoszlopot állítottak, s ezekre szabályos szoknya tetőt tettek, az oldalakat bedeszkázták, és belül, a legfelső talpgerendák felső síkjában, a szoknyát deszkázattal teljesen lepadlózták.Ez az 1908-ban (más forrás szerint 1924-ben) épült és 1986-ban kibővített építmény is igen jó példa arra, hogy miként változhatnak elsősorban bővülhetnek, tökéletesedhetnek folyamatosan a fa haranglábak. Példa még akkor is, ha csak nagy ritkán van módunkban nekünk, rövidebb életű halandóknak tapasztalni ilyen eseményt, a jóval nagyobb kort elérő fa haranglábak világában. Szerencsére itt, Csonkahegyháton ez a kettős példa kivételesen követhető helyzetet teremt, különösen, hogy az eredeti állapotok képei is rendelkezésünkre állnak. A református harangláb esetében azzal, hogy a szoknyát megépítették, és így a láb eredeti tartószerkezeti részeit teljesen befedték, hosszú időre megnövelték az egész építmény élettartamát. Ezzel együtt, a szoknyatér zárható, jól védett helye lett a harangozónak, továbbá az elektromos meghajtás gépezete is biztonságos, védett, zárt elhelyezést nyert.Úgy tűnik, hogy a korszerűsítéskor a téglapilléreket is újrafalazták, talán néhány téglasorral meg is emelték a lábazatot, és így a haranglábat. A szoknya oldala fenyőfa deszkázatot kapott. Az egymáshoz közel, kis résekkel, függőlegesen, felső végüknél a koszorúgerendákra fölszögezett deszkák szorosan a szoknyatető alól indulnak, s alul a legalsó talpgerendát is takarják. A deszkavégeket lenn, vízszintesen deszkaszegély zárja le. A szoknya bejárati, egyszárnyú deszkaajtaja a homlokoldal közepénél van. A terep szintről az ajtó előtti öt fellépős, egykarú kis falépcsőn lehet feljutni a padlószintig. A lapos hajlású szoknyatetőnek szokatlanul szélesen kiálló csüngőeresze van, ami jól védi az oldaldeszkázást. A szoknyatető szükségszerűen sikeredett alacsony hajlásszögűvé, mivel a szoknya koszorúmagassága és az alacsonyan elhelyezkedő harang között szűkös volt a hely. Remélhető, hogy a szakszerűen felrakott rombuszpalázás megfelelő beázás-mentességet biztosít. Ugyancsak kényszerűségből adódik, hogy a szoknyatető felső részénél egy nagyobb, négyszögű, fedetlen nyílás maradt. Ebből sem keletkezhet. azonban normál időjárás esetén beázási gond, mivel az igen rövidre kialakult nyakrész fölött közel van a felső, nagy tetősüveg, így talán csak hófúvásnál kerülhet valamicske hó a szoknyatérbe.A közepes méretű, tárcsás harangot az alacsony nyakrészen öntöttvas lengőtengely tartja. A harang eredetileg is fel volt szorítva a kontytető alá. A formailag és a méreteit tekintve változatlanul maradt felső tető koszorúkeretének oldaldarabjai közvetlenül a két nagy oszlop végére vannak csapolva. A kontytetőt lengésirányban zömök könyöktámaszok is rögzítik. A koszorúra kerültek a szarufák, ezekre a deszkázás, és borításként a bádogfedés. A bádogozást a felújításkor cserélték. A kontytető gerincének a közepén vékony bádogkúp, és ennek csúcsán sík csillagforma áll. A tető keskeny eresze alattsajátos, népies motívumú párkány homlokdeszkázat megy körbe. Ezen új, vízszintes deszkázat csipkeszerűen fűrészelt díszítése egymás melletti, lelógó lapos ívsorokból, közöttük hegyes fogakból áll, az ívek közepénél fúrt lukakkal gazdagítva. Az eresz eltérő oldalméreteit a mintázat kiosztását készítő gondosan figyelembe vette és így elérte, hogy az oldalanként eltérő, de egész számú motívum a sarkokon teljes egységű legyen, és mind a sarokképzés, mind az átfordulás zavartalanul, tökéletesen harmonizáljon. Az egyszerűen, mégis bölcs rafinériával megoldott motívumkiosztás lényege, hogy a hosszoldalaknál a fogazás kettős, míg a rövideknél csak egyes. Így módja volt az alkotónak a méretkülönbségekből adódó ritmusváltást rugalmasan áthidalnia. Végül is, ez az újonnan felkerült motívum, mely eleddig nem volt, talán nem túlzó, de szép, új dísze lett a haranglábnak.A helyi közösség példás gondoskodással, elismerésre méltó tevékenységgel, az Öreg, hagyományos haranglábát hűen megtartva, azt a bővítéssel is hagyományos formában fejlesztette tovább. E megoldással jó építményt hoztak létre a használók, de nyert az egész ország is legalább egy útmutatásnyi tapasztalatot a korszerűsítés egyik lehetséges és reális megoldása irányában. Csonkahegyháton a fa haranglábak átalakulásának, egyben spontán tipológiai fejlődésének lehettünk tanúi. Ennek a két szomszédos esetnek a fa haranglábak elméleti és gyakorlati rendszerezésében van nagy jelentősége. Köszönet érte.

VADAMOS

Göcsej belsejében, Zalaegerszegtől délnyugatra, szép dombvidéken találjuk Lickóvadamost, a valaha három önálló településből összevont községet. A volt Vadamoson, az átmenő közút mellett, a 26. számú lakóház szomszédságában lévő elhagyott temető- kert előtt, igen elhanyagolt, gazos, felburjánzott, méltatlan környezetben állt korábban egy önmagában is szomorú állapotú, érdekes fa harangláb. A kétoszlopos, talpas, nyitottszoknyás fa harangláb-család tagja, sajátos jellegzetességei miatt - ami elsősorban az alacsonyabb szoknyaoldalban és a szoknyatető lapos hajlásszögében, másrészt a harangtartó oszlopok szoknyatető fölé magasan felnyúló nyakrészében nyilvánult meg - rendkívüli figyelmet érdemelt.

Egyéni formajegyei egyedülállóvá tették, így hazánk hagyományos haranglábai között egyetlen változatként tarthattuk számon. Ha meggyengült szerkezetét nem újították volna föl, rövid időn belül - mindannyiunk kárára - teljesen tönkrement volna, és ismét szegényebbek lennénk népi építészeti múltunk egy értékes, sohasem pótolható egyedi darabjával.

Talpgerendarácsának hat darabjából négy a keretet képezte, míg a két belső - lengésirányba fektetetten - a hosszú harangtartó oszlopokat hordta. Az alacsony szoknya lapos tetőzete alatt a főoszlopokat csak három kicsi támaszgerenda dúcolta. A két nagy- oszlopot a két tető között félmagasságban, kötögerenda kapcsolta össze. A szoknyatetőt a talpgerendák sarkaira állított négy sarokoszlop tartotta. Az oszlopokat könyökfák merevítették a szoknyakoszorúhoz. A szoknyatető szaruzatán deszkázás és igen szétzilált, rozsdás bádogborítás feküdt. A keményfa tartóelemek némelyike faragott, mások fűrészelt megmunkálásúak voltak. A meggyengült részek néhol hevenyészett erősítéseket kaptak. Közvetlenül a felsőtető alá helyezett kicsi, tárcsás harang vas húzószáráról kötél lógott lei Az oszlopok végére kapcsolt, lengésirányban fekvő két, tetőtartó gerendát nagyobb könyökfák is rögzítették. A kis koszorúzatra szaruzat és deszkázás került. A sátorsüveg pala- fedésű volt. A süveg csúcsán kicsiny, vékonyka kovácsoltvas kettőskereszt állt.

A fentiekben körülírt, elhanyagolt állapotából gondos kezek kiszabadították a ha- ranglábat, és ma már felújítottan, a néhány méterrel távolabbi új helyén, kiváló dísze lett környezetének (színes kép: 333oldal). Megjelenési formája valamelyest meg is változott, mivel a korábban nyitott szoknya most zártoldalúvá lett. Ebben az esetben is tehát egy fejlődési fázist figyelhetünk meg, és követhetünk nyomon.

A felújított harangláb a közút másik oldalára, kitűnő rálátású helyre és megfelelő környezetbe, a kultúrház előtti szabad, sík, gyepes területre került. A terepfelszín enyhe lejtését öntöttbeton lap egyenlíti ki, amely kissé szélesebben kialakítva, csekélyke lábazatul is szolgál. Ez a síkbetonozás szolgál alapul is, mivel a talpgerendák ezen fekszenek. A talpak változatlanul hat elemből tevődnek össze: a sarkoknál alig túlnyúló négy keretgerendából és a főoszlopokat tartó, lengésirányú, kissé kinyújtott két közbenső gerendából. A rekonstrukciónál igyekeztek minden használható eredeti szerkezetet meg- tartani, ám az ilyenkor kikerülhetetlenül szükségessé váló pótlások természetesen újak. Magától értetődően, teljesen új a szoknyaoldal lezárása a függőleges fenyődeszkázás, a szellőző lécrácsozat és a tetők cserépfedései.

A szoknya bejárati nyílása az út felőli oldal közepén van. A szoknya padlózata maga a betontömb. A szoknyaoldal kétharmad magasságáig tartó, az oszlopok külső síkjára simuló, függőleges helyzetű fenyődeszkázás alul takarja a keret-talpgerendákat, felül vízszintes takaróléccel zárul. A deszkázat fölött a koszorúkeretig, két irányban ferdén elhelyezett, egymást derékszögben átlapoló fenyőlécekből képzett, igen szép, barokkos hatású, arányos áttörtségű szellőző és bevilágító rácsozat készült, így az oldalak teljesen zártak. Az építmény tartó vázszerkezetei keményfából nagyjából négyszögűre faragott, viszonylag vékony, karcsú elemek. A főoszlopokat lengésirányból két-két, oldalirányból egy-egy támasz rögzíti. Ezek a talpgerendákról indulnak, és a szoknyatető terében érik el az oszlopokat. A felnyúló nyakrész középmagasságában lévő, szabadon jól látható és jellegzetes megjelenésű vízszintes kötőgerenda hűen megmaradt, az erősítő ácskapcsokkal együtt. A tárcsás kisharang is az eredeti helyére került, a süvegtető ereszéhez közel. Mindkét tető azonosan, deszkázásra fekte- tett hódfarkú égetett agyagcseréppel van fedve, az ereszeknél kétsoros, másutt egysoros fedés- móddal, az éleken habarcsba rakott kúpcserép lezárásokkal. A süvegcsúcsra visszakerült az eredeti egyszerű, szalagvasból készült kettőskereszt. A harang is kézzel működtethető.

Minden remény megvan arra, hogy ez a harangház még igen hosszú ideig képes lesz hirdetni a vidék hagyományos népi építészeti alkotásának szépségét.

Belső-Göcsejben, Becsvölgyéhez tartozó település Kislengyel. Régebbi ré- szén, a Kisfaludy út 14. számú ház melletti utcasarkon, közterületen található az a kétoszlopos, talpas, zártszoknyás fa harangláb, amelyet a katolikusok és a reformátusok közösen használnak. Történetéről a helyiek elmondták, hogy az elmúlt század fordulóján épült, eredetileg az utca fölötti dombon állott, és csak az ezerkilencszáznegyvenes évek elején telepítették át a jelenlegi helyére. Szoknyaoldala régen deszkából volt, ma téglafalazat. A közepes alapterületű, alacsony építmény más, hasonló típusú társaitól jelentős szerkezeti és formai eltérést mutat. A szoknya oldala az áttelepítés óta téglafalazat. A szoknyatető lapos hajlásszögű, és most hornyoltcseréppel fedett. Az eresznél vízszintes, zárt deszkapárkányzat megy körbe. A felső tetősüveg négyzetes ereszvonalú, kombinált kettősidom: egy laposabb, csonka gúlából egy meredekebb gúla nő ki. Ez - az ezen a vidéken kivételes és egyedi süvegforma - nagyban hasonlít a keleti országrész némely alacsonyabb süvegű harangtornyainak lefedésére. Nem zárható ki, hogy ez a tetőidom az áthelyezéskor, kényszerből alakult. Itt tájidegen. A felsőtető is rendelkezik párkánnyal, mely azonban bádog, lelógó ívsor-díszítéssel. A tetőcsúcson nincs vallási szimbólum.

A négyzetes szoknyaalaprajzon belül három talpgerenda van. Közülük kettő egy- mással párhuzamosan a lengésirányban, míg a harmadik e kettőre derékszögben, az oldaltengelyben fekszik. A talpgerendák metszéspontjában áll a két, alacsonyabb főoszlop. A talpak végeiről - a falazaton belül - indul az a hat ferdetámasz, amely mind a négy irányból rögzíti a nagyoszlopokat. A szoknya téglafalazata vakolt és fehérre meszelt. Rajta jelenleg egy ajtónyi szabad bejárati nyílás van. Korábban hátul is volt bejárata, mivel akkor a szoknyatérben tűzoltószerelvényeket tároltak. A szoknyatetőn most lécezésre rakott hornyoltcserép-héjalás fekszik. Az ennél a fedésmódnál szokásostól eltérő, igen lapos dőlésszög arra enged következtetni, hogy a szoknyán korábban valamilyen más anyagú fedés volt: bádog, vagy még előtte, deszkaborítás. Az eresznél lévő függőleges, sima, kis deszkapárkány is újabb rászegezés lehet.

A harangtartó két oszlopból különösen rövid nyakrészt képeztek, valószínűleg az áttelepítéskor. Erre utalnak azok a hajdanvolt ácskötésekből maradt nyomok, amelyek az oszlopokon láthatók. A közepes méretű, tárcsás harangot öntöttvas lengőtengely tartja. A felette emelkedő tetősüveg négyzetes alaprajzú, de vízcsendesítős, kettős- idomú. Körbemenő koszorúja közvetlenül kapcsolódik a két oszlopvéghez. Könyökfák nincsenek, helyettük hasonló célú, vas ácskapcsokkal erősítették meg a fakötéseket. A tetősüveg felületét állókorcos bádogborítás takarja. Érdekes dísze a bádogból készített, lelógó ereszpárkányzat, amelynek alsó része félkörívűre kiollózott, egymás melletti fogak sorából áll.

A harangláb stabilan álló építmény. Szoknyafalazata a nem létező vagy hiányos falszigetelés miatt, magasan felvizesedik, melynek következtében állandóan károsodik. Bár a környezete a mai formában már bizonyára megszokta, mégis felvetem, nem volna-e lehetséges az eredeti állapotába visszaállítani e kis építményt oly módon, hogy a szoknyaoldala ismét deszkázott legyen. Annál is inkább lehetséges volna a helyreállítás, mivel a szomszédok még igen jól emlékeznek a dombon volt állapotára, szerkezetére, formájára.

Göcsej központja a "szegek" hazája. Kustánszeget a közigazgatásilag hozzátartozó, de területileg különálló kis településrésszel, Paraszával olyan földút köti össze, amely gépkocsival csak száraz időben járható. Paraszán a Dessewffy utcáról közelíthető meg a lakóházak fölötti domboldalon lévő kétoszlopos, talpas, zártszoknyás fa harangláb. A faluképi jelentőségű, református létesítmény egyes adatok szerint az 1860-70-es években, mások szerint a századfordulón, ismét mások szerint 1926-ban épült. Jó állapotából arra lehet következtetni, hogy többször is felújításra kerülhetett. 1985-ben a harangozás korszerűsítésére elektromos, távkapcsolású működtetést vezettek be.

A közepes méretű haranglábra jellemző az alacsony szoknyaoldal, a meredek szoknyatető és a rövid nyak. A talpgerendázat négy keretelemből és a harangtartó főoszlopok alatti három belső, egymást keresztező darabból készült. E három belsőből lengésirányban két talp, ezek alatt keresztben, egy oldalirányú gerenda fekszik. A négyzetes keresztmetszetű keményfa talpgerendák közepesen vastagok. A gerendavégek csak kissé nyúlnak túl a csomópontokon. A harangtartó oszlopok is négyszög kereszt- metszetű keményfa elemek. Támaszuk itt is a talpgerendák végeiről induló hat hosszú, ferde dúcgerenda, amelyek a szoknyatető felső végénél érik el a főoszlopokat. Ebben a magasságban a két főoszlopot vízszintes kötőgerenda merevíti. A meredek szoknyatetőt a talpgerendákra állított négy keményfa sarokoszlop tartja. Az eresznél lévő koszorúgerendákra fenyőfa szarugerendák kötődnek. A lécezést szakszerű, sík rombuszpala-fedés takarja. A szoknyaoldalakat függőlegesen álló, földig érő fenyőfadeszkákból képezték ki. A szoknyatér egyszárnyú deszkaajtóval zárható.

A felső sátortető alá felszorítottan elhelyezett harang tárcsás, közepes méretű és ellensúlyos húzókarral van ellátva. A süvegtetőt a főoszlopok felső végeihez közel kötött, lengésirányú, kisebb gerendapár tartja. Ezek végeire kapcsolódik a koszorú. A felsőtető fedése a szoknyatetőével azonosan, rombuszpalaA csúcson kis bádog gömb, és rajta lemezbádogból sík csillag díszlik.

Göcsej belsejében, Novától északnyugatra, nagy külterülettel bíró község Szilvágy. Az átmenő burkolt közút melletti kis, térszerű útelágazásnál emlékpark található. Az e fölött lévő, részben kerítéssel körülzárt - korábban elburjánzott szilvafákkal sűrűn benőtt, mostanra már szellősebb - telek végében áll a figyelemre méltó szakrális együttes: a barokkos stílusú római katolikus fa harangláb és előtte egy díszes, nagy fakereszt. A faluképi értékű kétoszlopos, talpas, eredetileg nyitottszoknyás, később zártszoknyássá alakított és zárt harangkamrával bővített, közepes méretű harangláb műemlék jellegű, feltehetőleg a XIX-XX. század fordulóján épült.

A pajzsszegi haranglábhoz hasonlóan, utóbb ez is harangkamrával bővült, ám ennek zártabb, tömörebb a megoldása. Azon kevés, így annál jelentősebb harangláb-változatként tartjuk számon, amelynél a kétoszlopos nyitott nyakrészt toldották meg úgy, hogy zárt harangkamra keletkezett. A harangkamra kialakításával a harangláb formailag zárttá, tömeghatásában nagyobbá vált, de nem lett négy- vagy netán hatoszlopos, mert a harang továbbra is az eredeti két főoszlopon leng. Viszont az a fontos cél megvalósult, hogy a szerkezetek és a harangozó nagyobb védelemben részesüljenek az időjárási viszontagságok ellen.

A harangláb négyszög alaprajzú, az oszlopok irányában kissé hosszabb oldalakkal. Az egész fa felépítmény falazott tégla sávalapon nyugszik. A hét darabból összeállított talpgerendarács igen vastag, négyszög keresztmetszetű, súlyos keményfa gerendákból készült. Közülük négy a külső keretet adja, a belső három közvetlen támasztja alá a fő- oszlopokat. A talpgerendák kissé egymásra lapoltan, két síkban helyezkednek el. Alul, a téglaalapozáson, oldalirányban három talpelem, rajtuk lengésirányban négy talpgerenda fekszik. A főoszlopokat négyfelől, összesen hat ferde támaszgerenda rögzíti. Ezek a talpgerendák külső részéről indulnak, és a szoknyatető alatt érik el az oszlopokat. A két főoszlopot középen még egy andráskereszt is merevíti. A szoknya négy sarokoszlopos. Az oszlopokon koszorúzat, melynek sarokkapcsolatairól indulnak a meredek élszaruk. Ezek felső végükkel a két főoszlophoz csatlakoznak. Fontos tehát, hogy észre vegyük: az élszaruk nem a később beépített harangkamrai sarokoszlopokra támaszkodnak, elmennek mellettük. Ez a tény és szerkezeti helyzet egyértelműen bizonyítja azt, hogy a harangkamra utóbb, kiegészítésként készült. A meredek dőlésű szoknyatető szarufái lécezettek, és sík rombuszpalával takartak. A szoknya oldala sajátos, csak ritkán előforduló megoldással deszkázott. A csüngőeresz alsó síkjától induló, a talpgerendákat is beborító függőleges fenyőfadeszkázat - amely a normál deszkavastagságnál valamelyest erősebb, tehát pallóterítés - kétrétegű. Az alsó réteg olyan széles közzel felrakott, széthúzott ritkitású, hogy a rákerülő külső rétegsor elemei mindkét oldalon fölfekve, éppen eltakarják az alsók széleit. Ezzel az átfedési móddal a szoknyafal tökéletesen zárt, esztétikai előnye pedig a felület finom, függőleges nútozásában mutatkozik meg. A bejárati oldal közepén egyszárnyú deszkaajtóval lehet a harangozótérbe jutni.

A két harangtartó oszlop nyakrésze között egy nagyméretű, tárcsás harang függ. A későbbi bővítés ügyes ácsmunka, mondhatni figyelmesen, jól alkalmazott szerkezeti megoldás. A harangkamra négy függőleges, vékonyabb sarokoszlopa a megfelelő belső, lengésirányú talpakról indul. Az élszarukkal nem ütközve, éppen mellettük elhaladva döfik át a szoknyatető síkjait, és a felső süvegtetőt a koszorúzatának sarkainál pontosan úgy érik el, mintha eleve ilyen lett volna eredetileg is. Mivel a felső sátortető négyzetes, így az aláépült harangkamra alaprajzi befoglaló formája is az. Éppen a szoknya és a süveg eltérő alaprajza tette kézenfekvően lehetővé a toldalék nagyobb átalakítástól mentes létrehozását. A két alaprajz közötti eltérésre utal az is, hogy a szoknyatető és a harang- kamra függőleges falának csatlakozási éle a két hosszoldalon mélyebben, a két rövidoldalon magasabban van. A harangkamra oldala függőlegesen felszögezett, szorosan egymás mellé rakott fenyőfadeszkázat. Rajta három oldalon, azok közepén, kisebb szegmentíves szabad hangvetőnyílás van. A viharoldal zárt maradt. A laposabb felső sátortetőt bádog borítja. A csúcsot vékony, vaspálcából kovácsolt, körvonal rajzolatú, lóhere díszítésű, szerény méretű latinkereszt ékíti.

Göcsejben, Lentitől északra fekvő település Pórszombat. A rajta átvezető közút mellett, a korábban Fő utca 82. házszámmal, újabban Kossuth utca 49. számmal jelölt, egyazon beltelki ingatlan előtti közterületen fa harangláb áll. A négyoszlopos, talpgerendás, nyitottszoknyás, zárt harangkamrájú építmény a római katolikusoké. A hagyományos, műemlék jellegű népi barokk alkotás a XVIII. századból való. Két harangja közül a kisebbet 1914-ben elrekvirálták. Az út felőli oldalán lévő bádogtáblán felirat utal keletkezési idejére és védettségére.

A széles, négyzetes alaprajzon elterülő házat körben téglafalazatú sávalapozás tartja, mely a közút felől emelkedő terepfelszín egyenetlenségét is kiküszöbölve, részben magasabb lábazatként is megjelenik. Állaga 1977-ben avult, kifagyott, hiányos volt. A későbbi felújításkor cementvakolatot kapott. A harangláb eredeti fa tartószerkezetei keményfából négyszögűre bárdolt elemek. A szoknya koszorúját erősítő, a lengő- és az oldaltengelyben fekvő belső átkötő gerendák későbbi beépítésűek, fenyőfából faragottak, és a vízszintes, síkbeli merevítést szolgálják. A legnagyobb keresztmetszetűek a talpgerendák, melyek álló téglalap elhelyezésben fekszenek, és két szintben kapcsolódnak egymásba. Az alsó szinten, a tégla alapon, a szoknya alatti külső négy keretgerenda fekszik, egysíkban. A sarkoknál egymásba lapolódnak, és a végeik nem nyúlnak túl a csomópontokon. A harangtartó négy oszlop a talpgerendarács belső csomópontjaiban áll, egy szélesebb négyszög sarkainál. E talpgerendarács is négy darabból készült, két-két eleme párhuzamos, az oszlopok alatt egymást keresztezik, és a végeikkel a külső talpgerenda- keretre félvastagsággal rálapolódva - így az alsó gerendáknál kissé magasabb szinten - fekszenek. A rácsgerenda-végek a kereteken túlnyújtottak, így ezekben a külső csomópontokban a gerendák közötti kapcsolat indokoltan biztonságosabbá vált. A főoszlopok magas, karcsú, de erős tartók, melyeket a szoknyatető felső élénél és a harangkamra félmagasságában, továbbá az oszlopok felső végeinél, tehát összesen három egymás fölötti szinten, vízszintes kötőgerendák kapcsolnak össze. Az oszlopokat a harangkamrában több szinten, minden oldalon hosszúcsavaros, gömbvas pálcák feszítik egymáshoz. Valószínű, hogy ezek utólagos megerősítések. A középső kötőgerendákon átmenő, középre helyezett belső fiókgerenda a harangtengely alátámasztására szolgál. A főoszlopok térbeli állékonyságát mind a négy oldalról magas támaszok biztosítják. A lengésirányban - amely ez esetben párhuzamos az utcatengellyel - olyan hosszabb támaszok kerültek beépítésre, amelyek kettős merevítést adnak. Ugyanis ezek a talpgerendák végeiről ferdén, egymással szemben induló dúcok az első főoszlopok eléréséig kitámasztanak, míg ezután továbbnyúlva, felső végeik a következő főoszlopig érnek, és a két-két főoszlop között már andráskeresztet képeznek. Ezek az andráskeresztek a szoknyatető fölött, a harangkamrában fejeződnek be, így a harang közelében veszik át a lengőmozgás dinamikáját. Az oldaltámaszok a lengőtámaszoknál rövidebbek. Ezek ugyancsak a talpgerendák végeiről indulnak, de már a szoknyatető felső éle alatt elérik oszlopaikat, és nem nyúlnak tovább, így belőlük nem képződnek andráskeresztek. Az ácskötéseket átmenő vascsavarok is biztosítják.

Az oldalt nyitott szoknya négy sarokoszlopból és négy közbenső oszlopból áll. Az oszlopok alul a talpgerendakeretre csapoltak, felül pedig a szoknyatető koszorúzata fogja össze őket. A sarokoszlopoktól mindkét irányban, könyökfák kapcsolódnak a koszorúhoz.

Mint korábban jeleztem, a koszorúgerendákat oldal- és lengésirányban középen, újabban elhelyezett gerendák is erősítik. A közepes dőlésszögű szoknyatető csüngőereszes, keskenyebb kiállással. A szaruzaton lécezés, és ezen cserépfedés van. Korábban téglalap formájú, tehát egyenes végű, sík, kissé archaikusabb megjelenésű volt a cserép, ma azonban újabb, hód- farkú cserép került fel. Most az alsó kezdő, és a felső befejező sorok kétrétegűek. Az éleket sima, habarcsba rakott kúpcserépsor zárja le. Valamikor a tetőket zsindely takarta. A nyitott, átlátható, így könnyedebb szoknyarészhez képest, a zárt tömegűvaskos harangkamra súlyos törzsnek tűnik. Lehetséges, hogy a nyak deszkaborítása nem eredeti, hanem utólagos, az időjárás káros hatása ellen viszont fokozottan védi a belső tartószerkezeteket. A harangkamra szélesebb oldalméretei indokoltan abból adódnak, hogy az eredetileg egymás mellett lévő két harangnak megfelelő helyet kellett biztosítani. A harangkamra félmagasságában lengő, közepes méretű harang tárcsás felfüggesztésű. A harangot is tartó keretgerendák a harangkamrát borító deszkázaton hagyott kétoldali, magas hangvetőnyílások felezővonalánál, vízszintes osztóbordaként jelennek meg. E nagyobb nyílások a lengésirányban lévő két szemközti oldalon vannak, a lakóház felől csak egy kisebb nyílás létezik, míg az út felőli oldal zárt. A két magas nyílást szegmensív zárja le. Az oldalburkolat korábban is függőleges deszkázás volt, azt azonban hangsúlyozta a léc hézagtakarás. A jelenlegi borítás horony-eresztékes fenyődeszka.

A harangkamrát fedő sátortető csüngőereszes, közepes kiállással. A közepes dőlés- síkú süveg sima bádoglemezzel borított. A lemez alatt deszkázás és a szaruzat helyezkedik el. A csúcsra bádogból jó arányú befejezés készült: az alsó, kúpos idomon gömbszerű forma, felette napsugaras, díszes latinkereszt áll. A harangláb az újabban történt megerősítésekkel és felújítással stabiljó állagúvá vált

A harangokról:  Zala Megyei Értéktár https://ertektar.zala.hu/oldal1/gocseji-haranglabak-katalogusa/

Összeállította: Czigány Árpád